Nincs visszaút
Kismanó 2004.11.30. 23:51
Ez az utolsó vers mit Neked írok,
Utána magányomba burkolózok.
Ez az utolsó vers min könnyeket hullatok,
De elszánt vagyok és az is maradok.
Nincs visszaút
Ez az utolsó vers mit Neked írok, Utána magányomba burkolózok. Ez az utolsó vers min könnyeket hullatok, De elszánt vagyok és az is maradok.
Szerettelek… annyira szerettelek… De Te nem becsültél… sokáig észre se vettél. Annyi fájdalmat elnyeltem, annyi könnyet hullattam, A szívem s lelkem romjai darabokra hullottak.
Ezerszer és ezerszer kaptam új erőre, De egy idő után a tűz nem kapott új erőre. Hiába minden már, hiába szeretsz, Hidd el így mindkettőnknek jobb lesz.
Jön majd egy új lány, Nekem egy új fiú, Csak egyre vigyázz, soha ne légy hiú. Tudom lelked most nagyon nehéz, Elszorul a torkod, levegőt venned nehéz.
Ne szomorkodj, találsz nálam jobbat, Csak vigyázz, őt is el ne dobjad. Kérlek engem már ne keress soha többé, Nincs visszaút, bármennyire is szeretnéd.
|