Fizikuss családi kör

Este van, este van, erôk nyugalomba.
Ferdén van sávozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége V0,
F erô hat rá, azután elnémul.
Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,
M tömegµ békák szanaszét görögnek.
Udvaron egy tehén szaggatottan látszik,
Dugattyú, szivattyú meleg tejben ázik.
Jön egy futó macska és hármasba kapcsol,
De oly hirtelen fékez, hogy majd' elpatkol.
Az ajtóban hasal egy kiszolgált kutya,
Lábát a haramdik képsíkon átnyújtja.
Benn a technikusné megszµri a tejet,
deformált fiának enged inni egyet.
Körül az apróság Heron-labda mellett,
Csúszó- és gördülô csapágyakat kerget.
Dudálás hallatszik, megjött már a gazda,
Ne kapjon defektet a hátsó gumija!
A gazdán kék overálruha fekszik,
Statikus terhelés nyomja szegény lelkit.
Homlokát megtörli porlepte ingével,
Egész nap szántott a jó német ekével.
Kétütemµ pipáját zsebébôl kihúzza,
Egy ütemben rágyújt, a másikban megszívja.
Térül-fordul ám a jó háziasszony,
Illô, hogy urának nyersanyagot hozzon.
Gépszalagon hozza az egyszerµ ételt,
Jól kiszámították a kerékáttételt!
De vajon ki csenget? Nézz ki fiam, Sára!
A csengô zsinorját rezgômozgás rázza.
Egy vándor van odakint, ki is dobná Sára,
Ćm a vendég bejön, s jó estét kívánna.
De már menne is a szegény,
Csak nem hat rá az erô,
Mµködik a gazda, mint kétkarú emelô.
Kiveszi a vándort tulajdon székébôl,
S gyorsulást ad a szoba közepérôl.
A vándor elôször forgómozgást végez,
Aztán megjátszik egy TU-154-est.