Modern kislány vagyok nagy hibákkal teli
a foglalkozásom nem háztartásbeli.
Fözni nem tudok a mosáshoz nem értek
a házimunkához kedvet nem érzek.
Am egyet büszkén be merek vallani
sok mindent nem tudok , de van ám valami
amit oly pompásan értek
mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban
gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt fekve , lábfekve és háton
ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több mint tökéletes
s hogy hason is tudom az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én
mivel tanítóm egy fiatal legény.
Fiatal volt mégis jól megtanított ö
s nem voltam e téren tudatlan nö.
Bevallom elöször borsódzott a hátam
mikor a fiú nagy rúdját megláttam.
Eleinte azt hittem leszakad az ég is
lihegtem kapkodtam de csináltam mégis.
Idövel rájöttem mi ennek a titka
s feltárult elöttem mindennek a nyitja.
Késöbb már oly rutint szereztem
hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam reggeltöl korán felkelve
mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan vidáman müveltem
még estefelé is mikor a nap lement.
Hull rólam a ruha mint fazékról a zománc
és testem olyan lesz mint a fénylö topán.
Van aki gumisapkát húz a fejére
ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém ezt kell elhallgatnom
én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek nem kell ezt megszólni
nem kell mindjárt rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi amit elbeszéltem
ha hiszitek ha nem az úszásról beszéltem.